Múlt éjjel
Múlt éjjel megrígattam magam,
S könnyem íze, nem keserű volt, mint vártam.
Ízetlen... A szívemben lakozó fájdalomtól,
Melyet szerelmem elérhetetlensége okoz.
Ízetlen könnyem, megtöri a Hold fényét,
E látvány csodás, de nem olyannyira,
Mint egyetlen szerelmetes virágszálam mosolya.
Szépek az emlékek, mégis fájnak,
Az elmúlt napok, csak egyre hiányoznak...
Bármit megtennék, hogy visszakaphassam,
De tudom, ez lehetetlen, s e gondolat felemészt lassan.
|