Az őszinteség fájdalma

Hamis az élet.
Halálos maszkabál,
Melyben a lét létéért kiabál.
Ellenszenv elevenedve erőnek erejével rángat,
Megöl a sík látszat, a vére súly.

Rontás a világon, ezen a csalfa bálon,
Melyen mindenki csillogó képpel zokog.
Elméjükben az ártásnak mikéntje forog,
Megöl a sík látszat, a véres súly.

Szégyenkönnyek zenéje tettekké alakul,
Lágyan rontó dallama gyilkolni próbál orvul.
Szemek megett pusztításnak maszkja búj,
Megöl a sík látszat, a véres súly.

Arcom mélyen kezembe temettetik,
Az igazságot ékes maszkok velem nem feledtethetik.
Emberek magukra öltik a hamisság csalfa kosztümjét,
Mindenki játsza ráaggatott szerepét.
Véresen nyűgve a kötelező szöveget,
Mely idővel mindenkit eltemet.
Megöl a sík látszat, a véres súly engemet.

Ember! Sírkőd lesz hamis jellemed,
S reáírattatik mely sírba vitt tégeder: reáírattatik neved.
Rajta áll majd hazug életed, a megváltást többé nem kérheted.
Meghazudtoltad énedet,
Hamis lett az életed.
Mely egy halálos maszkabál,
Benne a lét létéért kiabál,
Megöl a sík látszat, a véres súly,
Mely maszkját levetve IGAZSÁGKÉNT REÁDBORÚL....