Jóban, rosszban, mindörökké...

Mindennap úgy fogadtál, hogy szeretsz.

Egyszerre, mint a kámfor, ez elveszett.

Nálad lassan feledésbe merültem,

A szerelem csapdájába kerültem.

Hogyan váljak nélküled felnőtté?

Szeretlek jóban, rosszban, mindörökké!

Mély sebet hagytál a szívemben.

A szivárvány voltál szürke életemben.

Megadtad nekem (oh!) a kezdő hangot,

S adtál egy szívhez szóló dallamot.

Miért pont velünk történt ez a sok rossz?

Már tudom, hogy az élet zord és gonosz.

De én szeretni foglak, mígcsak élek.

Mégis félek, hisz közeleg a vég, hát kérlek,

Szeress viszont ismét, mint régen.

Úgy érzem magam, mint egy sérült őz a réten.

Refr.: Jóban, rosszban, mindörökké Érted élek én.

Érted élek minden percben mindörökké.

Azt mondtad, hogy szeretsz, mégis sírni itt hagytál.

Ezt kaptam cserébe, mindenért, mit tőlem kaptál.

Nem elég néha valamit csak mondani,

Ha szeretsz valakit azt muszáj kimutatni.

A fák is levetkőzték lombjaikat, oh, hiányzol!

Csak gondolj rám, ha fázol!

Mindent beborítanak a színes falevelek.

De idén nekem még ezek is színtelenek.

Nem tudom színesben látni a világot.

Hiányzik simogatásod, gyönyörű hangod.

Tetszik vagy nem, szívem, a szívedé,

És ez már így marad mindörökké.

Remélem lesz idő, hogy karjaimban tarhatlak.

Oh, és szenvedélyesen csókolhatlak.

Mikor szemed könnyekbe burkolózik,

Az olyan, mint a partról a naplementét nézni.

Romantikus, szép és oly meghitt.

A szerelem érzésével meghint...