Nincs már semmim

1.

Régen volt, ki felmelegítse kezem, ha fázott.

Mostmár nincs...

Régen volt, kinek csókjával bódíthattam agyam.

Mostmár nincs...

2.

Régen volt, ki egyetlen mosolyával megszépítette napom.

Mostmár nincs...

Régen volt, kivel olyan boldog lehettem, mint még soha.

Mostmár nincs...

Rég volt, mégis visszasírom

1.

Napok telnek úgy, hogy tudom,

Többé nem láthatom.

Pedig azelőtt, míly boldogan éltünk,

Semmitől nem féltünk,

Se az elmúlástól, se attól, hogy elveszítjük egymást.

2.

Csak éltünk a mának,

És vele egymásnak.

Ez nem is volt oly régen,

Pár napja még táncoltunk a jégen.

Tudtuk, hogy így lesz, de én gondolni sem mertem.

3.

Rég volt, mégis visszasírom,

A szép idő, mostmár csak álom.

Könnyekkel emlékszem vissza,

Hogy szerelmünk szent volt és tiszta.

Miért nem lehet újra így?

4.

Túl sok a megválaszolatlan kérdés,

Napok óta tartott a vérzés.

Mely kapcsolatunk utolsó, hideg fuvallatát adja,

De örülök, hogy az élet ennyiben hagyja,

Nem ront a helyzeten, s a remény bennem él.

5.

Mostanság nem beszélünk,

Együtt voltunk, mégis elvesztünk.

Szerelmed lángja kialudt.

Volt, hogy szerelmünk téli álmot aludt.

De végzetünk elkerülhetetlen, csak szüneteltethető...